Geotóp napok 2018 -  Élménytúrák országszerte a múlt és jelen ösvényein

A Magyarhoni Földtani Társulat szervezésében – idén hatodik alkalommal- országszerte megmozdult a földtani csodák rajongótábora: kisgyerekektől a 99 éves résztvevőkig bezárólag!

Az érintett nemzeti parkok 24 helyszínén sok apró csodához hajolhattunk közel a gigászi erők által kimozdított sziklaóriások, patakok és források hazájában, ahol pazar kilátópontok nyitottak kaput a mélységnek és magasságnak elhivatott túravezetők közreműködésével.

Az hagyományosan október első és második hétvégéjére időzített programsorozathoz a díszletet a csodálatos, színes őszi táj, és a ragyogó napsütés biztosította.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 4 helyszínén a Keszthelyi-hegység bazaltutcája, a Pulai krátertó különleges egykori élővilága, egy európai szinten is egyedülálló őskori földfesték-bánya, és a Tapolcai-medence vulkáni tanúhegyeinek két gyöngyszeme ejtette ámulatba a természet szerelmeseit.

Az őskori festékbánya felfedező geotúrán két szenzációs, európai szinten is kimagasló földtani és kultúrtörténeti időkaput nyitottunk ki: a Felsőörs határában található Forrás-hegyi Geológiai-tanösvényt, amely 2014-ben az Év Földtani Értéke címet nyerte el a Bakony–Balaton UNESCO Geoparkban, és a Lovasi őskori festékbányát, amelyből olyan korú és tartalmú leletanyag került elő, amire legközelebb csak az afrikai kontinensen van példa!
Ezúttal nemcsak geotúráztunk: Kasza Katalin régész beinvitált minket a Lovas egyik pincéjében berendezett mini kiállításra, ahol megnézhettük a földfesték-bányászok agancs-és csontszerszámait, majd ellátogattunk az eredeti helyszínre, ahol az  időkapszula egy 11 750 évvel ezelőtt létező bányában dobott ki minket néhány percre. A múltban találtuk magunkat, ahonnan nem menekülhetett senki: kénytelenek voltunk földfestéket keverni, majd ősi rítus szerint maszkot is festettünk a sikeres vadászat érdekében.

Ezzel még nem értek véget megpróbáltatásaink: a Forrás-hegyi geológiai tanösvényen az Idő mélységes kútjának nagyságrendekkel mélyebben levő gyűrűjébe hatoltunk be: virtuális búvármerülést végzünk a 240–220 millió évvel ezelőtt itt hullámzó Tethys-tengeröböl vizébe, ahol egy sor izgalmas élőlény úszott velünk szembe, vagy tapadt a víz alatti sziklákra, és élettel összeegyezhetetlen víz alatti és szárazföldi vulkánkitörésekkel is számolnunk kellett.
Saját „szülőfalujában” képzeletben együtt merültünk és vadásztunk az Év Ősmaradványával: a Balatonites Balatonicus nevű, csigaházas lábasfejűvel, melynek mérnöki bravúrral megtervezett „lakóházai” ezen a helyen fordultak ki az ország legidősebb geológiai feltárásának fehér sziklái közül.

Geotúránk zárásaként Felsőörs szívében, a méltán híres „vörös templomnál”tettük tiszteletünket, amely kultúrtörténeti jelentőségén túl (erről is ejtettünk néhány szót), meghökkentő látványt nyújtó „kőzettani trónuson” ül. 
Az állomások között tudatosan jártuk az Idő Ösvényét: odafelé 240 millió évet fiatalodtunk, visszafelé pedig 240 millió évet öregedtünk a vadregényes szurdokvölgyben fölöttünk magasodó sziklafalak jóvoltából.

Szüretre időzített duplavulkános geotúránkon duplán élveztük az élet és a vulkánok „habos oldalát”: a hajdan tüzes lávát ontó, mára tüzes borokat termő szőlőhegyekké szelídült vulkánjaink legszebb gyöngyszemein, a Szent György-hegy gallérján és a Haláp tetején gyönyörködhettünk a megindítóan szép panorámában.
A Szent György-hegyen – rendhagyó módón - nem a csúcs meghódítása volt a cél. A „bazaltsapka” alatt sétáltuk körbe a hegytetőt, miközben átélhettük a szőlőhegyi forgószínpad lélegzetelállító valóságát: szakaszról-szakaszra más panoráma tárult elénk. Sorra jártuk az oroszlánfejet ábrázoló domborművéről elnevezett forrást, a Tarányi-présházat, a Lengyel-kápolnát.  A félősebbek borzonghattak az elhagyatott, kísértetjárta hírben álló Ify – kápolnánál. E kultúrtörténeti ékköveket olyan fenséges eleganciával hordozza a hegy, mint egy vulkánistennő nyakán a gyöngysort..

A két vulkán csodálatos, egymástól teljesen különböző formakincsét is felfedezhettük: A Szent György hegyen a térség talán legszebben kifejlődött bazaltorgonáinak oszlopcsarnoka állt őrt közvetlenül az ösvény mellett, és két ritkaságszámba menő, bazaltban kialakult barlangüreget is felkerestünk. A Haláp bányaudvarában a vízszintesen, ferdén benyomult lávatestek olyan látványt nyújtottak, mint az óriások kötegbe fogott ceruzái. Vulkántúránk küldetése volt, hogy megmozdítsuk a negyedik dimenziót: magát az Időt, melynek szárnyán visszarepültünk a Balaton-felvidéki robbanásos vulkánosság 3–4 millió évvel ezelőtti forró és mozgalmas világába!

Mindezzel egy időben átadtuk magunkat a pillanat varázsának: a Haláp oldalában túratársaink egy része megkóstolta a hegy levét, melyen a talpas pohárban aranysárgán átmosolygott az őszi napfény, és a hegytetőről egy tökéletes naplementének lehettünk részesei.

"Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,"

Köszönjük a részvevőnek, aki ezt a Weöres Sándor idézetet küldte, és a közös élményt mindenkinek, aki velünk tartott!